A horror jelentése

    A horror olyan irodalmi műfaj, amelynek középpontjában a félelem áll. Habár alapvetően irodalmi művekről van szó, megjelenhet más ágazatokban is, melyek közül a legtipikusabb a film vagy a könyv.

   A horror célja, az emberi félelemmel való játék, a félelemkeltés. Fontos tulajdonsága, hogy mint irodalmi műfaj, az olvasó önmaga is belemegy ebbe a játékba, miközben végig tudja, hogy félelme csupán a képzelet szülötte és így alaptalan. A horrornak nem célja semmilyen erkölcsi tanulság elérése, pusztán a borzongással keltett szórakoztatás. Ebből a szempontból a horror igen eltér a klasszikus irodalmi műfajoktól, mint például a drámától.

A horror viszonylag új keletű műfaj, ami először a 18. században kezdett megjelenni. Előfutára az angol gótikus regény, a német Schauer-roman és a francia roman noir volt. Habár bizonyos formában a tizennyolcadik század előtt is létezett már a horror műfaja, modern alakjában és témáival akkortájt jelent csak meg.

   A modern horror alapvetően szakított a gótikus regényekkel. Ezekben a sötét oldalnak nem szerepel világos ellenpárja és a gonosz erőket nem ellensúlyozza egy hasonló hatalmú jó. A horror a visszavonhatatlansága és megmásíthatatlansága miatt lesz alapvető és elemi. A főhősöknek egyedül kell szembenézni a borzalmakkal és gyakran csak esélytelen áldozatok lesznek belőlük. A történet végét általában nem zárja megnyugtató lezárás, győzelem vagy happy end. Az olvasóban megmarad a történet által keltett feszültség. Mivel a történet szereplői sem igazi hősök, ezért bukásuk sem jár együtt tragédiával vagy katarzissal, bár maga a téma lehet tragikus.

A horror csoportosítása

Két alapvető csoportra lehet felosztani a horror témájú műveket. Természetesen a határvonalak sokszor elmosódottak  közöttük, hiszen az írók vegyesen alkalmazzák ezek elemeit.

A műfaj egyik része a pszichológiai vonatkozását ragadja meg. Ezekben a művekben hangsúlyosabb a történések lelki vonatkozása. Habár gyakran nem is történik látványos borzalom, a cselekmény, illetve az azok mögött megbúvó és felsejlő erők félelemmel töltik el az olvasót. Gyakran nem is lehet fényt deríteni arra, hogy mi a pontos kiváltó ok, és sokszor pont ez okozza a zavaró hatást. Ebbe a pszichikai kategóriába tartoznak például Howard Phillips Lovecraft vagy Edgar Allan Poe művei. A filmek között ezt gyakran nem is horrornak, hanem thrillernek hívják.

A műfaj másik része a dolgok fizikai oldalával foglalkozik. Jellemző rájuk a vér, fájdalom és erőszak látványos bemutatása. A hangsúly ezek megjelenítésén van, a történet ezzel próbálja meg elérni zavaró hatását. Gyakran vonultat fel fantasztikus szörnyeket, zombikat, könyörtelen gyilkosokat. Ebbe a kategóriába tartozik Dean R Kooncz, John Saul,  Robert Bloch, Clive Barker, Peter Straub és Stephen King számos regényei.

Edgar Allan Poe (1809 -1849)

Amerikai költő, novellista, volt, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.

   Edgar Poe néven született a massachusettsi Bostonban. Szülei halála után a richmondi John és Frances Allan nevelte, bár hivatalosan sosem fogadták örökbe. A Virginiai Egyetemen töltött egy év és a katonai pályára tett kísérlet után Poe és az Allan család eltávolodott egymástól. Írói pályája szerényen kezdődött.

   Munkáinak kezdettől fogva a halál és a mulandóság a két alapvető élménye. A halott szerelmes motívuma ott kísért epikájában és lírai műveiben is. Elsősorban fantasztikus novellái kapcsolják a romantikához. Ezek nagy részben a borzalom, a lelki abnormalitás, a téboly s mindenféle gyötrelem kap központi szerepet; valójában a modern világban magára maradó ember rémülete szólal meg bennük.

   Poe teremtette meg a detektívnovella, a bűnügyi regény (mai elnevezéssel: krimi) műfaját, "ahol a borzalmat a logikával kapcsolta össze, s egyszerre élvezhette a titokfejtés gyönyörét és a rettenetét".

Legelső egyik legnagyobb ilyen alkotása A Morgue utcai kettős gyilkosság (1841) Melyben két nőt látszólag minden ok nélkül meggyilkolnak negyedik emeleti, Morgue utcai lakásukban. Az ügy felkelti az éppen nyugdíjba készülő Dupin felügyelő érdeklődését, aki a gyilkosságokkal gyanúsított fiatalembert - lánya vőlegényét - szeretné tisztázni a vádak alól. Az 1899-es évek Párizsában játszódó izgalmas krimiben semmi és senki nem az, aminek látszik, Dupin felügyelőnek pedig egy rendkívül ravasz bűnözővel kell szembenéznie.

   A Poe detektívtörténeteiben szereplő C. Auguste Dupin a világirodalom szinte minden későbbi detektívjének alapjául szolgált, például Sir Arthur Conan Doyle által létrehozott Sherlock Holmes karakterének.

    A Holló (1844) egy rejtélyes, beszélő holló látogatását meséli el egy bús szerelmes szobájában, akit a holló állandóan ismételt szavai az őrület határára hajszolnak. A vers Poe mindmáig legismertebb és legnépszerűbb műve.

    1849. október 3-án Poe-t Baltimore-ban, az utcán találták meg. Félrebeszélt, és megtalálója, Joseph W. Walker szerint „rendkívül kimerült volt… azonnali segítségre volt szüksége”. A Washington College Hospitalba vitték, ahol 1849. október 7-én, vasárnap, hajnali 5 órakor meghalt. Azalatt a négy nap alatt Poe sohasem volt olyan állapotban, hogy részletesen el tudja mondani, mi történt vele és hogy miért viselte valaki más ruháját. A halála előtti éjszakán állítólag többször kiáltotta egy bizonyos „Reynolds” nevét, bár nem tudták kideríteni, hogy kire gondolt. Egyes források szerint Poe utolsó szavai ezek voltak: „Uram, mentsd meg a lelkemet”. Az idők folyamán Poe orvosi kartonja és halotti bizonyítványa is eltűnt. Az újságok akkoriban Poe halálát „túlzott agyi vérbőség”, illetve „agyi gyulladás” következményeként írták le – ezeket az eufemizmusokat akkor használták, ha az elhunyt önpusztító életmódot élt. Poe halálának valódi oka azonban ma sem ismert.

Történetek:

• Az aranybogár (The Gold-Bug, 1843)
• Az áruló szív (The Tell-Tale Heart, 1843)
• Berenice (1835)
• Bice-Béka (Hop-Frog, 1849)
• Egy hordó amontilladó (The Cask of Amontillado, 1846)
• Az ellopott levél (The Purloined Letter, 1844)
• Az elsietett temetés (The Premature Burial, 1844)
• A fekete macska (The Black Cat, 1843)
• A hosszúkás láda (The Oblong Box, 1844)
• A kút és az inga (The Pit and the Pendulum, 1842)
• Ligeia (1838)
• Morella (1839)
• A Morgue utcai kettős gyilkosság (The Murders in the Rue Morgue, 1841)
• Az ovális arckép (The Oval Portrait, 1842)
• A tömeg embere (The Man of the Crowd, 1840)
• Az Usher-ház vége (The Fall of the House of Usher, 1839)
• A vörös halál álarca (The Masque of the Red Death, 1842)
• Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban (The Facts In The Case Of M. Valdemar, 1845)
• A Maelström poklában (A Descent Into the Maelstrom, 1841)

Versek:

• Álom az álomban (A Dream Within a Dream, 1849)
• Eldorádó (Eldorado, 1849)
• A győztes féreg (The Conqueror Worm, 1843)
• A harangok (The Bells, 1849)
• A holló (The Raven, 1845)
• A kísértetek palotája (The Haunted Palace, 1839)
• Lee Annácska (Annabel Lee, 1849)
• Lenóra (Lenore, 1843)
• Ulalume (1847)
• Város a tengerben (The City in the Sea, 1845)
• Eulália (Eulalie, 1845)